Rend van: stupid, de a miénk

A fővárosi nép hálásan fogadja a közlekedési rend változásait – legalábbis illetékesék ezt állítják. A buszok „fedélzetén” és a megállókban azonban másféle tapasztalatokat gyűjthetünk.

A Budapesti Közlekedési Központ (BKK) honlapján közzétett, „Tovább bővül az elsőajtós felszállási rendben közlekedő járatok köre és a fedélzeti jegyváltás lehetősége” című cikkben (  http://www.bkk.hu/2013/09/elsoajtos-augusztus-szeptember/  )  jó hírekről értesülünk: Csak úgy áradnak a pozitÍv visszajelzések – hirdetik: „A jeggyel, bérlettel, utazási jogosultsággal rendelkező utasoktól számos pozitív visszajelzés érkezett a BKK-hoz a felszállási rend bevezetésével kapcsolatban, hiszen az új rendszerben az utazási feltételeket és az általában a közösségi közlekedés használata során elvárható rendszabályokat be nem tartók száma is csökkent a járműveken.” 

Néhány napja egy buszmegállóban álldogáltam. Az egyik oda érkező járaton nemrég szintén bevezették az elsőajtós felszállást. A járaton azóta biztonsági őrök is utaznak, bizonyára „konfliktust kezelni”, amíg az utasok megszokják a rezsimet. A csuklós busz begördült a megállóba, és az első ajtón megkezdődhetett volna a felszállás, a többin meg a leszállás – de ekkor homokszem került a gépezetbe. Az élet váratlan próbatétel elé állította a BKK racionális rendszerét, amelybe azonmód bele is bukott. A buszon ugyanis középtájon utazott egy hölgy, két kisgyerekkel, a gyerekek dögnehéz iskolatáskáival és csomagokkal. A megállóban várta a férje, hogy segítsen neki lecihelődni. A sofőr azonban csak az első ajtót nyitotta ki. (Úgy hallom egyébként ismerősöktől, ez nem véletlen, a sofőröket is szankciókkal fenyegetik feletteseik, ha az elsőajtós felszállás ellenére bliccelőt találnának az ellenőrök a buszon.) A férj ahhoz az ajtóhoz állt, ahol feleségét és a gyerekeket látta, de hiába álldogált odalent. Az egyik biztonsági őr kidugta a fejét az ablakon és elkezdte magyarázni, hogy a mi nagy jó Vitézy és Tarlós urunk milyen felszállási rendet írt elő – mire a férfi mondta neki, ne fárassza magát, mert ő nem akar felszállni, de a feleségének segítene, ha ilyesmi ebben a városban lehetséges. A társalgásnak azonban nem volt értelme, mert a sofőr több ajtót nem nyitott ki. Így aztán az emberség és „az utazási jogosultsággal rendelkező utasok pozitív visszajelzései” jegyében a hölgy a két kisgyerekkel és a számos csomaggal előre hurcolkodhatott, és a vezetőfülke melletti szűk helyen mászott le a buszról. A nagyszerű jelenetet a rendet őrző sofőr és a biztonsági őrök mellett számos hálás utas is párás szemmel figyelte. A megálló felett pedig ott lebegett Vitézy Dávid, Tarlós István és a Rend szelleme.

Úgy hallottam egyébként, a nagy nehezen lekászálódó feleségétől a csomagokat lent átvevő férj is hosszú körmondatban emlékezett meg Tarlósról, Vitézyről és a BKK-ról.

„Nemcsak halott ember voltál, hanem lány is – mesélj a lányságodról!”

Egy nagyszerű irodalmi est töredékei, amely estét Petőcz Andrással és barátaival tölthettem.

Facebookon meghirdetett esemény, 2013. október 10.
„Petőcz András Az idegen arca. X beszélget Y-nal. Kálmán C. György beszélget Petőcz András íróval. Sorozatszerkesztő: Havas Judit.”.

Petőcz András bejegyzése a Facebookon, október 11-én:
„Köszönöm, hogy valóban telt ház előtt, állóhelyek igénybevételével tartottuk a tegnapi "X beszélget Y-nal"-estet a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Örültem, hogy olyan sokan voltunk. És külön köszönet Juditnak ( Judit Havas), mert elképesztően jól adta elő Mecseki Rita verseit, és Gitti nénit is nagyon jól interpretálta... . És - természetesen - nagyon sok köszönet Gyurinak ( C. Kalman), akivel beszélgetni nagyon jó... Mert sok mindenről hasonlóan gondolkodunk. Jó este volt. Peace and love, mindenkinek.”

Mindenekelőtt, megerősítem mindazt, amit András kiemelt. Kálmán C. György nagyszerű bneszélgetőtárs. Segítségével röpke két óra alatt áttekintettük Petőcz András életművét, a nyolcvanas évek elejének avantgard korszakától napjainkig, amikor megjelent esszékötete „Idegennek lenni” címmel  (  http://www.litera.hu/hirek/petocz-andras-idegennek-lenni  ).

Havas Judit pedig engem is lenyűgözött, ahogyan a nem kicsit erotikus verseket előadta Tatjána leveleiből, az amerikás verseket „A napsütötte sávban” kötetből, és a Gitti néni és az angyalok találkozásáról szóló novellát. Érzékeny, játékos előadó – tökéletesen illett a kiválasztott Petőcz András- művekhez.

András felolvasásai is emlékezetesek számomra, az 1984-es repetitív versek – mint András megjegyezte, ezek „ma is nagyon bosszantóak” - (és amelyekről Kálmán C. György megjegyezte: felolvasva hatnak igazán, Petőcz András pedig erre úgy válaszolt, hogy reméli, ezek a versek olvasás közben is megszólalnak a befogadó számára) – és az „Idegenek” című kötetből választott részlet, ahogy az idegen államban az idegen katonák között az állomás felé hurcolkodik anya és lánya – nagyon jó volt.

Szokásom szerint végig jegyzeteltem – művek címeit, erős mondatokat, érdekes részleteket. Alább nem a teljes jegyzetem található, de egy válogatás talán felkelti azok érdeklődését is, akik nem voltak ott csütörtökön.

Anekdota Maurer Dóráról

A nyolcvanas években egy Magyar Műhely találkozón az avantgard nagy öregjei, válogatott társaság, nyitott, folyton kereső művészek a bécsi Collegium Hungaricumban külön vetítésen nézték meg Maurer Dóra kísérleti filmjét, egy indiai kockjajátékról. A film a színes kockákkal játszott, nehezen befogadható alkotás volt Petőcz András emlékei szerint. A válogatott közönség sem bizonyult elég nyitottnak – szétviccelték. An drás emlékei szerint az alkotó kirohant a vetítésről.
 

András felidézi, hogy emlékezetes párbeszédet folytatott azon a vetítésen mesterével, Papp Tiborral. – Mi ez? Művészet? – kérdezte, mire Papp Tibor úgy felelt: - Nem tudom. De keressük meg, mi az, ami ebben a filmben megragad, gondolkozzunk el rajta. Ezt a nyitottságot, ezt a gondolkodásmódot, ezt a művészet lehetőségei felé forduló szabad szellemet tartja az avantgard lényegének Petőcz András – és úgy reméli, ebből a hozzáállásból minél többet meg tud őrizni nem annyira fiatal művészként is. (A filmmel kapcssolatban egyébként megjegyezte: van abban az alkotásban „valami”, hiszen ahogy most felidézi, 30 év távolából is erősen jelen vannak a képei.)

Mesélj valamit a lányságodról

1984-es kötete, asz „Önéletrajzi kísérletek” azzal az alcímmel jelent meg, hogy „Válogatás a költő hagyatékából”. Ezt András az akkor húszas éveiben járó költő posztmodern gesztusának nevezi – és váratlan hatása lett. Egy Magyar Nemzetben (akkor még létezett ilyen napilap, nem is akármilyen – T.T.) megjelent recenzióban az alcím alapján a hagyatékról írtak. Később Petőcz András találkozott olyan ismerőssel, aki már el is gyászolta...

Kálmán C. György ezután úgy folytatta: „Nemcsak halott ember voltál, hanem lány is – mesélj a lányságodról!”

Petőcz András három alteregóval játszott eddigi pályája során, mindhárom költőnő. Itt most Mecseki Rita Eszterről írom le, amit jegyzeteim alapján fel tudok idézni. Ezt a fiatal – az akkori Petőcz Andrásnál kb húsz évvel fiatalabb - költőnőt, egy Nőtincsről származó tehetséget a szerkesztőségek kipróbálására alkotta meg. És váratlan sikert aratott. Mecseki Rita szárnypróbálgatásai simán átmentek a szerkesztőségek szűrőin. „Kicsit dühítette is” ez Petőcz Andrást. Aztán elmondta, végül is azért ált le, mert egyes szerkesztők „elkezdtek nyomulni, furcsa felhanggal”. Egy szerkesztő hosszú levelet írt Mecseki Rita Eszternek, amelyben Petőcz Andrást különösen kiakasztotta az a félre nem érthető célzás, hogy az erotikus téma „kézre áll” a művésznőnek...

Az alteregonak megjelent egy kötete, sőt, a Szép Versekbe is beválogatták – így fordult elő, hogy Petőcz András Mecseki Ritaként is szerepelt abban az évben a kötetben : - )

Havas Judit öt verset adott elő Tatjána leveleiből: Édes néném; Én írok le; Most mit űz; Ha játék le;és Nem akartam, hogy. Havas Judit játékosan, incselkedve mondta el Mecseki Rita verseit – közben láttam Petőcz András mosolyán is, hogy nagyon jól jelenítette meg a hajdani szerkesztőt is felajzó világot...

Én meg a jegyzeteimben megörökítettem az „Édes néném”ben többször megismétlődő kifejezést, amelyen akkor is jót nevettem és most is telitalálatnak érzem: „vidéki ország”...

Amerikás versek, idengenarcúság

Petőcz András művészetének játékos oldalához tartozik „A napsütötte sávban” kötetben megjelent „amerikás versek” sora. Egy 1998-as, három hónapos ameerikai irodalmi ösztöndíj segítségével összeverődött színes nemzetközi társaságról megmaradt emlékek narratív sóversekben előadva, ezzel András a sajátos lüktetésű szabadvers felé lépett tovább. (Az esten a következő versek hangzottak el: „New York, Madison Avenue”; „Először csak ketten jöttek”; „A napsütötte sávban”; „Olga arról nevezetes”; és a Gárdonyi-évre tekintettel, ahogy Havas Judit hangsúlyozta, „A török nő”.)

A játékos oldalhoz tartozik még Petőcz András „bácsius történeteinek regénnyé fejlődött sorozata, amely először az ÉS-ben jelent meg, aztán  a novellafüzér „Egykorvolt házi barátaink” címmel, és később, regénnyéá összefűzve „Születésnap” címmel. Ezzel a két, alig különböző és mégis egészen más minőségű kötettel történt meg az a ritka eset, hogy – nemcsak hogy mindkettőt kiadták, de – az ÉS-ben mindkettőt méltatta Kálmán C. György.

Petőcz András megemlítette a kötetekkel kapcsolatban Dérczi Péter szerkesztő érdemeit – és azokat a felejthetetlen előadásokat, ahogyan a Születésnap történeteit az azóta fiatalon elhunyt Vallai Péter felolvasókörutakon megjelenítette. Hangoskönyv is lett ebből.

Mindezek után pedig az Idegenek – a Másnap – és az Idegennek lenni súlyos prózái következtek. Kálmán C. György megjegyezte: bár „hivatalosan” az Idegenek háborús történet, valójában alig esik szó háborúról, pláne nem háborús akciókról. Amit az Idegenek-ben a legnagyobb súllyal megjelenít Petőcz András, az az idegenné válás drámája, ahogyan egy csoportot idegen státuszban megbélyegeznek, kitaszítanak.  (Az „Idegenek”-ből elhangzott részletben nagyon megcsípett, le is jegyeztem, ahogy  a kislány és anyukája a „hivatalos állami nyelvről”, a főszereplők által beszélt „helyi nyelvről”, és az „állam nyelvéről” beszélnek. Nemrég voltam Kassán, ahol jó, ha tudsz valamit szlovákul, hiába tudod, hogy nagyon régen itt magyar nyelvvel lehetett boldogulni. 

Eszembe jutott ez a friss idegenség-élményem.) Petőcz András megjegyezte: a mű élményforrásai  a 90-es években itt a szomszédban dúló balkáni háborúk, a megírás idején lejátszódott beszláni terrortámadás és túszdráma,és ott vannak benne András óbudai peremvidéken töltött gyermekkorából a szomszédban lévő szovjet laktanya zárt, de a gyerekfantáziát izgató világáról megmaradt emlékei is.

Petőcz András a 68-as jelszavakat is felidézte „idegenség”-regényei és „Idegennek lenni” esszékötetete kapcsán: Peace & Love – és Make Love Not War. Nem lehet mindehhez semmit hozzátenni évtizedekkel később sem – mondta.

Az esten elhangzott még Havas Judit előadásában a Gitti néni című novella is – egy 95 éves néni keresi az angyalokat egy vadidegen város automata metróján utazgatva – és végül, legvégül meg is találja őket.

A játékosság az est végén András legújabban sorjázó „istenes verseivel” tért vissza. A profán cklusról az elhangzott versek címei is mondanak valamit: Tévét néz az isten; Ott a szomszédban; Nézem, ahogy az isten.

Fiatal nőt üldözni kamerákkal – milyen férfi az ilyen?

Minden ellenkező híreszteléssel szemben, a politikában is vannak mindenkire nézve kötelező normák, nem lehet mindig arra hivatkozni, hogy ha a jogszabály valamit nem tilt, akkor azt meg lehet csinálni – mondta Tóth Zoltán választási szakértő az ATV Egyenes beszéd című műsorában október 9-én  ( http://www.atv.hu/videok/video-20131009-toth-zoltan ). Kálmán Olga a bajai kampányban kialakított elképesztő állapotokkal kapcsolatban kérdezte a szakértőt, például arról, hogy mi a helyzet akkor, ha egy jelöltet váltott kocsikkal, videókamerákkal folyamatosan követnek a szervezetten tevékenykedő pártaktivisták.

Tóth Zoltán a beszélgetés utolsó másodperceiben, amikor arról beszélt, hogy a politikai normák mellett léteznek erkölcsi korlátok is, nagyon kemény kérdéseket tett fel: - Igenis, a politika nem lehet erkölcstelen. Az, hogy egy ifjú nőt üldöznek azzal, hogy három-négy autóval és videózzák – kérem szépen, milyen férfi az ilyen? Milyen férfi? És itt nem arról van szó, hogy szabad-nem szabad, közterületen-magánterületen... Ezek ilyen emberek...”

Tényleg, minek ide bíróság?

 „Gyilkosok kerülhetnek szabadlábra a DNS-vizsgálatok csúszása miatt – írtuk meg fél éve. Azóta a maximálisan letölthető előzetes letartóztatás végén hazamehettek, és otthon várhatták az ítéletet az ároktői rablógyilkos bandának a tagjai, tegnap pedig az idős emberekre „szakosodott”, kegyetlen bűnözők közül kettő, apa és fia meg is szökött a házi őrizetből.”

Egy általában jól szerkesztett, komoly  hetilap, a Vasárnapi Hírek címlapjáról ordított ez a szöveg az elmúlt hétvégén  ( http://www.vasarnapihirek.hu/friss/otthonrol_szoktek_meg_a_rablogyilkos_bandatagok

 ). Rablógyilkos bandának, kegyetlen bűnözőnek neveznek bíróság előtt álló vádlottakat, vagyis a szerkesztők a maguk részéről fölöslegesnek nyilvánítják azt a „formaságot”, hogy európai jogállamban  az ilyen eljárásokban a vád és a védelem állításai, bizonyítékai, érvei alapján mégiscsak a bíróság mondja ki a vádlottak minősítését.  (A címlapos fotó képaláírása sem kissé manipulatív egyébként: gúnyosan említik, hogy a képen éppen házi őrizetbe távozó vádlottak "még mosolyogtak is"...)

Ténynek beállítva közölték ezt is: „A banda 2008–2009-ben 12 alkalommal támadt rá 70-80 éves emberekre. Megkötözték, ütötték, rúgták áldozataikat, elrabolták értékeiket – olykor csak pár kiló húst. Két idős ember többórás szenvedés után belehalt sérüléseibe.” A szörnyű bűntettet, amelynek a rendőrség és az ügyészség szerint megtalálták a tetteseit, a szerkesztőség szerint is egyértelmű már, hogy ki követte el.

Nem sokat segít ezen az újságíráson, hogy később megemlítik: „A perdöntő DNS-vizsgálatot csak október 21-én végzik el a Fővárosi Törvényszéken”. Miért is perdöntő a várt vizsgálati eredmény? Talán mégsincs elég egyértelmű bizonyíték? Ezzel nem piszmognak a „bombahír” tálalásában.  

Ha valaki figyelmesen olvas, azt is észlelheti, hogy „A perben az ügyész a 6 vádlott közül ötre tényleges életfogytiglant kért, a védők ugyanakkor bizonyítottság hiányában jobbára felmentést indítványoztak.”

Aha. A Vasárnapi Hírek tehát ezek szerint az ügyészek álláspontját tekinti ténynek, az ügyvédek pedig bizonyára csak bohóckodnak. (Hasonló álláspontra helyezkedtek azóta az ügyben megszólaló ellenzéki pártok is.)

Az ügy elhúzódása és a vádlottak házi őrizetbe kerülése néhány hónapja már hasonló hisztériát gerjesztett a sajtó és a politika erre hajlamos részében. Akkor Orbán is beszállt a kórusba – erről írtam az alább idézett publicisztikát: ( 

http://stop.hu/velemeny/nagy-a-baj-orban-megint-azt-hiszi-ez-az-o-dolga/1144324/  ).

„Orbán Viktor sokadszor beleavatkozik az állítólag még független igazságszolgáltatás dolgába. Egy folyamatban lévő ügyben, ítélet előtt megmondja a tutit. Elképesztő.”

„Az ügyben a sajtó és a megszólaló politikusok is azt tartják felháborítónak, hogy megint kiderült, létezik nálunk egy törvény, amely szerint legalább az előzetesből ki kell engedni valakit, akit nem ítél el bíróság. Holott ez a törvény valamennyiünket védelmez az (esetleg éppen velünk szembeforduló) nyilvánvaló jogtalanság ellen. Mindenkinek kész véleménye van a konkrét ügyről, ami egyszerű, mint egy faék: a vádlottak a bűnösök, mit kell ezen tökölni, a legsúlyosabb ítéletet nekik, oszt jónapot.”

„Újságírók, szerkesztők és politikusok tömegesen nincsenek tisztában elemi jogi, etikai és logikai szabályokkal, így aztán össze-vissza beszélve, együtt hülyítik az ilyesmire fogékony népet. (...) folyamatosan azt a nem bizonyított, nemhogy jogerősen, de első fokon sem kimondott állítást ismételgetik: "az ároktői banda" tagjai követték el a brutális rablásokat. Lazán keverik a vádirat állításait, amelyeket még bíróság előtt be is kell bizonyítani, tehát nem ítélettel megerősített tények, megszólaló tanúk feltételezéseivel, és félresöpörve minden óvatosságot, a bíró helyett kimondják az ítéletet.

A legelképesztőbb azonban, hogy ennek a sokat szenvedett országnak a jelenlegi miniszterelnöke sem képes fékezni magát. "Orbán: Vérlázító a lassúság - Gyilkosok szabadlábon" címmel a május 4-i Magyar Nemzet a címlapján hirdeti, hogy itt kormányfői engedély van a hülyeségre.

"Közöttünk járnak idős embereket a pénzükért megölő bűnözők, mert a magyar igazságszolgáltatás nem volt képes őket időben elítélni" idézik Orbánt. Nyilvánvaló ugye, hogy a miniszterelnök a bíróságot megelőző verdiktjét anélkül mondja ki, hogy tájékozódott volna az ügy iratairól, a vád és védelem bizonyítékairól. A végrehajtó hatalom vezetője megint, sokadszor beleavatkozik az állítólag még független igazságszolgáltatás dolgába. Egy folyamatban lévő ügyben, ítélet előtt megmondja a tutit. Elképesztő.”

Idézett cikkemben egy korábbi igazságszolgáltatrási balfogást is felidéztem:

„2008-2009-ben a sajtó egy része nagy terjedelemben foglalkozott egy erőszakos rablás nyomozásának, két állítólagos tettes elfogásának és elítélésének ügyével. A Magyar Narancs az első fokú ítéletről számolt be (Szemernyi kétség). A NOL később is követte az ügy fejleményeit ("Nekem sincs jobb alibim" , és "Az alibi sem számít?" ). Aki egy kicsit megismeri annak az ügynek a részleteit, láthatja, hogy ebben az igazságszolgáltatási rendszerben botrányosan hanyag nyomozás alapján is képes kimondani egy bíró, hogy "szemernyi kétsége nincs" az elé állított emberek bűnösségéről.
Abban az ügyben a másodfokú bíróság megsemmisítette az ítéletet, és új eljárást rendelt el. A bevádolt emberek azonban addigra 18 hónapig ültek...”

A rablógyilkossággal vádolt ároktőiek ügyében kirobbant friss botrány mindehhez képest nem sok új ténnyel szolgált. Álláspontom sem változott: ha ők tették és ezt be is bizonyítják, akiknek ez a dolguk, keményen ítéljék el őket. A házi őrizetből megszökött vádlottakat el kell kapni, és ezután ők maguk tették lehetővé hogy újra előzetesbe helyezzék őket.. Annak viszont, hogy megszöktek, az ügy szempontjából nincs bizonyító ereje. Szökhet valaki azért is például, mert beleolvas az újságokba, a tévés híradásokba, az internetre, és olyan érzése támad, hogy készen áll az ítélet.

Arról, hogy a konkrét ügyben mi a helyzet, heteken belül lesz DNS-vizsgálati eredmény, és most már várható az ítélet – első fokon. Ha eddig elhúzódott ez az ügy, most már ki kellene várni az ítélkezéssel.