Bruck: Azonnal írják újra ezt a halott forgatókönyvet!

Bruck Gábor figyelemreméltó dolgokat mondott nemrég a Klubrádióban, majd a Vasárnapi Híreknek nyilatkozva. Az ellenzéki pártok alkudozásának kellős közepén kérdezték a véleményét a helyzetről.. Bruck Gábor arra intett minden politikust, aki a Fidesz eltávolítására készül, hogy sürgősen zárják le az egymással foglalkozó, terméketlen és a választóikat elkedvetlenítő szakaszt, és minél előbb fogalmazzák meg saját vonzó, választható jövőképüket. Magyarázzák el végre, minden lehetséges fórumon, hogy miért lenne érdemes rájuk szavazni, milyen lesz az új, Orbán utáni Magyarország.
Az Együtt-PM és az MSZP azóta bejelentette a megállapodást. A DK újabb kört indított el a személyi alkukban. Hetek teltek el a választásokig várhatóan hátralévő 200 napból. Mindenki eldöntheti, kirajzolódott-e bármi is azóta az Orbán utáni világról, az ellenzék jövőképéről.
(Az alábbi szövegeket nem azért ajánlom, mert minden részletben, pl a porondon küzdő pártok és személyek értékelésében százszázalékosan egyetértenék vele - de a lényegben, abban, hogy egy választási győzelemhez az ellenfél hibáin kívül a vonzó saját történet felrajzolása elengedhetetlen, és ez most nagyon hiányzik, teljesen elfogadom Bruck Gábor álláspontját.)

"ÓRIÁSI AZ URAK FELELŐSSÉGE" --
BRUCK GÁBOR beszélgetése Pikó Andrással a KLUBRÁDIÓBAN, augusztus 29-én:

Bruck Gábor, Demszky egykori tanácsadója

Az Együtt – PM  -- MSZP vitában polarizálódott az ellenzéki tábor.
BG: Én örülök neki, mert felszínre jött valami ami lappangott – ha továbbra is felszín alatt maradt volna, totálisan reménytelen lett volna  a helyzet.

az a kérdés, hogy az együttműködés hoz vagy visz – és Bajnai ma már többet visz mint amennyit hoz (Bajnai kedvemre való korrekt ember, de sok rossz dolog történik az elmúlt 6 hónapban)

a leopárd nagyon gyors, de amikor a gazellát becserkészi, ott van nem messze, 20 méterre, a gazella nem ijed meg – egyszercsak a 4 lábával felugrik, és a leopárd tudja, vége, nincs esélye, egy idősebb, gyengébb állat után kell néznie – ez a felugrás azt jelenti h fiatal erős energikus állat vagyok...

Az elmúlt 8 hónapban én egyetlen egyszer nem láttam h Bajnai fölugrott volna – benne vagy a körülötte lévő stábban sem éreztem, h van benne kellő energia, ami legalább halvány reményt ad h a következő választást meg lehet nyerni.

Sok minden kölcsönözhet energiát egy mozgalomnak, az intellektus is, a logika is, az ideáknak a harca is, tehát ez a „felugrás” nem azt jelenti, hogy fejest ugrok a hülyeségbe, vagy hangoskodók közé állok – Bajnaiékban azért nem éreztem és nem érzek a mai napig energiát, mert az egész valahogy enervált, és ezt sokszor láttam a politikában, h akkor válik valami enerválttá, amikor nem őszinte.

Ha végignézem az elmúlt 8 hónapot, egészen más történt, mint amit B ígért. Bajnai azt ígérte, h a középen állókat, és a jobboldalon a jobb indulatú embereket megfogom és berakom a közösbe. Ehelyett 8 hónapja az MSZP szavazótáborának cincálása megy – Mesterházy pedig mint pártelnök egyet tehet: nem engedi.

Bajnai azzal indult neki, h nem egyszerűeen a Fideszt akarom leváltan, hanem a rezsimet. Ndem megfelelő, amilyen az MSZP-kormányzás volt korábban. Új típusú politikát ígért. Ennek az lett volna  a centruma, h win-win szituációra játszom. Ezt B egy hét alatt demonstrálhatta volna. Pl azt mondja Bajnai Mesterházy Attilának, h elnök úr, rotációs rendszerben leszünk miniszterelnökök. 2 évig te vagy a min.elnök és én vagyok a helyettes, aztán 2 évig én vagyok a min.elnök és te a helyettes. Lényegtelen, h milyen sorrendben kezdünk. Ezt egy hét alatt le lehetett volna zongorázni.

A politikus nyilván úgy működik, hogy minél nagyobb tortát akar. Az első kérdés az lett volna Mesterházy számára, hogy hogy jött volna ebből ki. A második kérdés viszont, h Mesterházynak és az MSZP-nek is könnyebb, ha nem az az érzése h minden vagy semmi: „vagy minden Bajnaié, vagy minden az enyém”.

Ez egy elfogadható kompromisszum lehetett volna, ezen legalábbis a tábor, a sok ember, aki változást akar, ezen ddolgozhattunk volna. Elképzelhető, h nem sikerült volna. De az attitűdöt, azt a diszpozíciót, hogy igen, meg akarok állapodni, és igen, nyer-nyer helyzetre játszom, ezt mindenképpen demonstrálta volna.

Azok a partnerek, akikkel B fellépett, komolyan vehetők voltak? A Milla, vagy a Szolidaritás nem volt egy vicc? Mi, budapesti értelmiségiek boldogan fejest ugrottunk egy illúzióba: itt van Bajnai és ő majd megoldja a dolgokat. De az is őszintétlenség, amikor olyat vállal valaki, amit nem tud teljesíteni.

Én viszonylag jól ismereme Bajnait, szerintem ő egy tisztességes ember. Másfél évig ültem vele együtt Medgyessy Péter tanácsadó-testületében. De abban teljesen bizonyos vagyok, hogy habitusában nem az az ember, aki képes meegmozgatnoi az apátiába süllyedt fél Magyarországot, képes megragadni a képzeletüket, és fellelkesíti őket.

2012. október 23-áról: siettették Bajnai fellépését, a tanácsadói valószínűleg az MSZP sikerei és előrenyomulása miatt érezték úgy, hogy nem lehet tovább várni. Ráadásul Bajnai akkor a vártnál valóban jobban szerepelt, képes volt  valóban felcsillantani a reményt – bár hozzáteszem, a Medián hozzá adott mérése katasztrófa, és onnantól majdnem borítékolni lehetett a bukást. Az őszintétlenség az, h amikor többet ígérek mint amire képes vagyok, sajnos előbb-utóbb lódítanom kell. Előbb-utóbb nem a magam integritása szerint szervezem a politikát. Ezt egyébként látom a Bajnainál...

Az ígérettel szemben, pont az a politika zajlott, mint az elmúlt 10-15 évben... Pedig lehetett volna másképp csinálni. Hogyan? Elmondom. Képzelj el egy vállalatot, amelynek rosszul mennek a dolgai, a menedzsment 16 órát dolgozik, hogy sínen tartsa a céget. Azt mondom, h financiálisan rendbe akarom tenni a céget, de közben a konkurens új termékkel áll elő, és még ,messzebb kerülök az élvonaltól. Azt mondom, h morálisan rendbe szedem a céget. De a legtehetségesebb emberem elmegy, azt mondja, ilyen hangulatban nem akarok dolgozni.

A cég dolgozóinak gyomrában pedig ott van egy érzés: „úgysem sikerül”... Minél többet intézkedik a menedzsment, annál több dolog marad változatlan. Hihetetlen érdekes ennek a pszichológiája.

Na, így vagyunk az ellenzéki összefogással is. Minél több dolgot teszünk, adunk, csinálunk, annál inkább változatlan. Amit ezzel mondani akarok, előre megírtuk a fejünkben a forgatókönyvet, ha nem is tudunk róla. E forgatókönyv azt mondja: 2014-ben Orbán győz. Meg van írva ez a jövő, és sem Mesterházy, sem Bajnai nem tudta ezt a jövőt újraírni. Minden szereplésük, minden találkozásuk, minden nyilatkozatuk ezt erősíti, az összes szavazóban: úgysem sikerül.

Egy politikus, egy formattív ember akkor jön elő, amikor ezt fölismeri, h minden amit csinálok, ezt a reménytelen érzést erősíti. Az ő dolga pedig az lenne, hogy írja újra a politikai jövőt. Amíg ez nincs meg, addig mi, támogatók, szavazók, tanácsadók, beszédírók minden akciónkkal megerősítjük, hogy bukni fogunk.

A szándékom nem az, hogy Bajnai vagy Mesterházy felelősségét mérlegelve igazságot osszak, hanem annak kimondása: ha ezt nem ismerik föl, akkor a hátralevő 220 napban nincs esélyünk. Radikálisan új történetre van szükség.

...BRUCK GÁBOR: Nézzük meg B után a másik oldalt. Az MSZP olyan amilyen – bizonyos h nem tapsolok nekik. A jelen helyzetben azt mondanám Mesterházy helyében, hogy OK, akkor foglalkozzunk az új történettel. Adnék egy nagyon-nagyon rövid határidőt, mondjuk egy hetet, nem többet, nem várnék októberig, és azt mondjuk, most vagy meegállapodunk a Bajnaiékkal vagy az MSZP elindul a saját útján (a megállapodás rövidesen megszületett), a pártja fölkészül a kampányra, aki akar jön velem, aki nem, nem.

Éspedig azért, mert ez a viszony (a megállapodás előtti viták) inkább visz mint hoz.

Mit jelent, h újraírni a 2014 áprilisi forgatókönyvet? Egészen más nyelven kell tudni beszélni. Mindaz, ahogy eddig beszéltem és amit eddig csináltam, megerősíti,h ez így nem fog menni. A más beszéd azt jelenti, hogy deklaratív beszédet kell kialakítani: csak a jövőről beszélni. Mesterházy azt mondja: egy hetünk van dönteni, utána akár egyedül is elindulunk. Egy hét múlva már arról beszél, mi legyen a választás után, a legjobb gazdasági minisztert kell megtalálni. 3 nap múlva adok egy három fős listát, shortlistet, h ki az aki ezen rajta van. Ha Bajnaival mennek tovább, erről megállapodnak. Aztán kezdjük el az árnyékkormány felállítását. A lényeg, h csak a jövőről szabad beszélni.

A nyelvben alkotjuk meg a jövőt, ez a beszédaktus. A kifejezésekkel, a szavakkal cselekszel.

Pl Pikó András ott áll a házasságkötő teremben, és Gyönyörű Eszter megkérdezi, feleségül veszel. Ha erre azt mondod, h igen, perfektuáltad, megcselekedted.

Így kell a jövőről beszélni, deklaratív módon: jövő héten ezt teszem, 2 hét múlva ezt teszem, 3 hét múlva azt teszem, stb. 2014 áprilisáról beszélek. Ez kell ahhoz, hogy ezt a halott forgatókönyvet újraírjuk. Ebben együtt kell h működjenek, vagy Orbán újra nyer.

Visszatérve a rotációs megoldásra: talán nem ment el az a hajó teljesen. De mi egy illúzióval számoljunk le: akár Bajnai, akár Mesterházy jön Orbán után, az nem lesz jó kormány... Nem lesz olyan kormányunk,  amely szakmailag igazán jó, amely képes az országot helyes trackbe terelni. Ezzel szembe kell nézni – de az a rossz kormányzás messze-messze jobb lesz mint amit most a Fidesz csinál. Hogy miért? Azért, mert a modern politika elképesztően bonyolult, és egyszerűen nem látjuk át. Azért, mert Mesterházy és Bajnai 8 hónap óta nem tudott egy centit sem közeledni. Azért, mert ilyen a kultúránk. Nem várható, h a politika főszereplői keddről szerdára megváltoznak. Ahhoz, hogy újraírjuk a jövőnket, az kell, hogy szembenézzünk azzal, h milyenek vagyunk, mit tudunk. És ez nem ciki...

Amikor tudjuk h milyenek vagyunk, akkor fogalmazhatjuk meg reálisan a várható folyamatokat. Lesz egy közepesen vacak kormányunk, amelyik messze-messze jobb, mint a mostani. Amelyik nem leszakadni akar Európáról, hanem lépést tartani. Amelyik nem bezárni akar színházakat, hanem nyitni. Amelyik nem azt mondja, h Pikó András, te értelmiségi vagy, és emiatt tökéletesen mihaszna állampolgár vagy a számunkra – hanem megveregetik a htadat h jól csinálod. Ez ég és föld. De azt ne várjuk, h az MSZP, amelyiknek a stábját ismerjük, meg a Bajnai stábja – a Milla meg a PM meg a nmemtudomkik együtt – az egy nagyon erős csapat lesz. Ennek ellenére tiszta szívemből mernék rájuk szavazni. Mert biztos vagyok benne, h jobb mint ami most van.

Nem az a kérdés h milyen a programjuk. Tudom h ezzel kell kezdeni, én is mindig beszélek a programról... De azért – az egy hókusz-pókusz.

Ha egy évvel ezelőtt azt kérdezed tőlem, h Mesterházy vagy Bajnai, nem tudtam volna megmondani. Most inkább Mesterházy – de nem azért mert tapsolok- hanem van rá érvem, és hozzáteszem rögtön, h olyan sokszor tévedtem már...

(Az MSZP és az Együtt viszonyáról – ”kialakult egy MSZP-SZDSZ viszonyhoz hasonló helyzet”) Bruck Gábor: Bár olyan állapotban lenne a Bajnai-stáb, mint az SZDSZ volt... (Nekem Bajnaival nincs semmi bajom, az ő világlátása közelebb áll hozzám, mindig liberálisnak gondoltam magam. Az a pénzpolitika, az a világszemlélet, amit ő képvisel, nekem többé-kevésbé rendben van.) De nincs körülötte senki. Én a PM-et látom körülötte, és én azt harmatgyengének gondolom.
Nagyon helyes, nagyon színvonalas emberek ajánlották fel a tudásukat, a tehetségüket – kevéssé látom kívülről, hogy mennyire hasznosul ez.

Elképzelem azt, hogy kettő százalékkal győz a mostani ellenzék. Bajnai Gordon a miniszterelnök. Elképzelem azt, hogy a Fidesz jobboldali szárnya összeáll a Jobbikkal meg a gárdistákkal. Elképzelem azt, hogy egyszerre forradalom van Budapesten, tépik föl az utcaköveket – és ott van egy olyan párt a hatalmon, amelynek gyakorlatilag semmilyen ereje nincs. Például azért, mert viszi magával a PM-et, viszi magával mindazokat, akik valójában nem tudom, mennyire jártasak az ilyen politikában.

Bennem az az aggodalom is megvan, hogy egy kormányváltás után a polgárháborút valamilyen módon el kell tudni kerülni.

Ha Bajnai megszilárdított volna egy létező csapatot, az egy más helyzet. Elég régóta ismerem Karácsony Gergőt, meg ahogy elképzelem a PM-et, én ezt nem érzem egy olyan stábnak. Akkor, amikor az ország nagyon nagy veszélyben van, akkor ők belebeszélnek, hogy mit kell csinálni. Miért? Voltak egy LMP-ben, ami darabokra esett? És akkor most a legkritikusabb, neuralgikus időszakban – ők helyes fiúk egyébként – fogják a miniszterelnök grabancát, hogy ezt képviseld?

Az viszont nekem sem tetszik, ahogy az MSZP, a választókra figyelve, időnként felüllicitálja a Fideszt. Ezért mondom, hogy nem várom, hogy nagyon jó kormányunk lesz – azt várom, hogy még az a rossz kormány is, amit előfeltételezek, jobb lesz, mint amit a Fidesz ma csinál...

Nincs most jó opciónk. Még megkérdezheted, hogy mi lesz Magyarországgal, ha marad a Fidesz?

(Pikó András naná, hogy megkérdezi: tényleg, akkor mi lesz, kedves Bruck Gábor?) Mi az, amit csinálnék, ha a Fidesz nyerne? Hát, újragondolnám az egészet, és elképzelhető, hogy  a továbbiakban már nem Magyarországban gondolkodnék, hanem egymillió emberben... Azt mondanám, hogy van itt egymillió ember, többségükben iskolázott értelmiségiek, akik a politika centrumába azt helyezik, hogy az értelmiségi is ember. És elkezdünk a legelemibb szükségleteinkért küzdeni közösen. Hogy legyen iskola, hogy az egyetem kapjon pénzt, hogy a színház nyitva maradjon, hogy Pikó András ne legyen kipofozva egy stúdióból, hogy mindaz, akinek véleménye van, elmondhassa a szabad sajtóban – és nem gondolkodnék Magyarországban, vidékben, mezőgazdaságban, nem gondolkodnék egy cssomó ilyen dologban.
Mert ha itt több millió ember a jobboldalt, a Fideszt választja, akkor viszont mi artikuláljuk azt, amit mi nagyon fontosnak gondolunk.

Óriási az urak felelőssége – és ezért vagyok indulatos. Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy megpróbáltuk, nem sikerült – hanem a tét nagyon nagy. És befogom az orromat, és mindegy hogy melyik győz (ahogy mondtam, én most a Mesterházynak adok nagyobb esélyt, és tőle várnék többet, hogy megoldja – egy részét – a gondoknak), és az osztozkodásuk, a pozíciójuk, az ő személyes jóllétük semennyire nem érdekel. Tehát nagy a tét - nem kötelező csatasorba állni, nem kötelező élre törni, nem kötelező miniszterelnöknek lenni.

Amikor nagyon nagy feladatot elvállalsz, illik hogy legalább te magad érezd a képességet, hogy valamit szállítani tudok az ígéretekből. Nem lehet egyszerűen csak tanácsadók ösztökélésére kiugrani a színpadra, felhúzni egy maszkot és eljátszani azt a szerepet, hogy képes vagyok nemzetet egyesíteni.

(És akkor egy kicsit az MSZP-ről.) Amikor Bajnaiékat azzal fenyegetik, hogy ha velük nem megy, majd tárgyalnak az összes többivel, értem a logkájukat, de nem értek egyet. Szerintem szükségtelen a Fodorral, meg a Schmuckkal meg a Gyurcsányékkal egyeztetni. Ez őszintétlen, ez egy látszatösszefogás. Hazudunk valamit, hogy összeborultunk és van mögöttünk egy összefogás.

Ne az legyen a megbeszélések centrumában hogy ki kap két helyet a Parlamentben. Az MSZP-nek azt kellene mondania, hogy elindulunk, mostantól a kampányra koncentrálunk, gyertek velünk. Ehelyett a megszerezhető helyekről fog szólni, ezt fogja erősíteni minden kiszivárgó hír, és ez azt az előre megírt forgatókönyvet fogja erősíteni, hogy gyerekek, úgysem fog sikerülni. Ez a biztos út Orbán hatalmának bebetonozásához.

Ha nem beszélünk tovább erről, nyitsz egy új fejezetet.

Azzal kezdtük, hogy Bajnai nem ugrott föl mint a ghazella, nem jelezte, hogy volna benne erő. Hát Mesterházy sem ugrott föl... Lehet hogy azért mert mázsás kövek vannak a lábán, lehet hogy semmi mássalnem foglalkozik 8 hónapja, mint hogy védje az MSZP establishmentjét, szavazóbázisát. De ezeket a kötelékeket egyszerűen el kell engedni. Azt mondani hogy ez van – és kampány van. Nehéz – de vagy képesek vagyunk win-win helyzetet létrehozni, vagy biztos hogy bukunk...

Bajnainak és Mesterházynak is azt kell mondani, hogy semmi más nem számít mint a közös győzelem, el kell kezdeni beszélni erről – és most. Le kell szállniuk egymásról – nincs több idő tárgyalgatni. Ezt meg kel tudni tenni. Mondhatnák, hogy lennél te ott, látnád mi van a színfalak mögött  - de ezekeen a kérdéseken múlik, hogy valaki formátumos politikus, vagy nem. Le kell tudni zárni.

AZ "ÚGYSEM SIKERÜL" ÉRZÉSE ÉLETVESZÉLYES....
INTERJÚ BRUCK GÁBORRAL a VASÁRNAPI HÍREKBEN, szeptember 8-án
http://www.vasarnapihirek.hu/fokusz/voksvadaszati_szezon_a_valasztas_tetje_a_tuleles

Részlet a VH-n olvasható szövegből (nem helyettesíti a link megnyitását és az egész interjú elolvasását :-)

BG:  – Az „úgysem sikerül” érzése életveszélyes. Ezt akkor lehet felülírni, ha az ellenzék őszinte. Ha mindig a szavazókról beszél, és mindig a jövőről. Lehet, hogy a Fidesz hitelesíti majd az ellenzék pozícióját, amikor azt mondja, hogy ezek a Nyugat érdekeit szolgálják. A győzelemhez önmagában persze ez nem elég, de nyerő téma lehet.

VH: – Már ha lesz hol elmondani.

BG:  – Igen, a sajtóban kevesebb a lehetőség, a tévé és a rádió erősen jobbra húz. De csinálhatják azt, amit a Jobbik 2010-ben: semmilyen médiájuk sem volt, azonban az internet segítségével jelentős párttá váltak. Az ellenzék facebookos tevékenysége, és úgy általában az internetes jelenléte gyenge. Pedig itt lehet tehetséget, erőt, szellemességet, keménységet, gyorsaságot mutatni. Ide semmi más nem kell, mint ötlet.