2013. december 20., péntek

Körülüljük az asztalt, bármilyen szegényes is



Nagy megtiszteltetés ért néhány nappal ezelőtt. Felkértek, hogy az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban rendezett gasztronómiai tematikus héten, egy 10-12 fős diákcsapat tagjaival beszélgessek a gasztronómia egy nagyon speciális alesetéről: a szegénységben, sőt, a mélyszegénységben élők házaiban asztalra kerülő ételekről.

A témába vágó cikkek, publicisztikák szerzőjeként ismer az a kedves barátom, aki ezzel a feladattal megkeresett.

A felkészülésben azonban a legtöbbet az segített nekem, hogy 2008 óta folyamatos kapcsolatban vagyok csereháti és abaúji filmkészítő barátaimmal, akik először a CICSERO Független Cigány Hírügynökség stábját alkották, 2010 óta pedig a Cserehát Saját Hangja, a Cserepressz csoportban dolgoznak (facebook.com/cserepressz). Velük együttműködve, tőlük tanultam a legtöbbet arról, hogy hogyan élnek, milyen helyzetekkel küszködnek a legszorultabb helyzetben élő százezrek. Ebből a munkából származik a kisfilmek nagy része is, amelyekkel az AKG-ban a mondanivalómat illusztráltam.

Néhány gondolat abból, amit a gimnazistáknak elmondtam: a szegénységben élők gasztronómiai szokásairól nem lehet önmagában beszélni. Az étkezés, az ezzel kapcsolatos hagyományok soha nem tárgyalhatók önmagukban.

Az „igazi” mélyszegénységről nem tudok sokat, de azt gondolom erről, hogy ahol állandóan dörömböl az ordító szükséghelyzet, ott már nincsenek gasztronómiailag értelmezhető viszonyok. Ott valószínűleg már csak szétesés van. Azok az emberek viszont, akik engem befogadtak, szegények, nehezen élnek, de talpon vannak.

Borsodi cigány filmeseknek tanácsot adó újságíróként kezdettől azt javasoltuk, keressék és mutassák meg a nehéz helyzetéről hírhedt Cserehát és Abaúj mégiscsak létező szépségeit. Ne csak botrányokról értesüljön a külvilág, hanem arról is, hogy mitől szép az élet azon a csodaszép tájon, a nehezen élő, de jobb sorsra érdemes falusi nép mindennapjaiban és ünnepein. (Ezt mutatták meg a cserehátiak a „Hogyan készül a vakaró?” és a „Báránypörkölt” című kisfilmjeikben. Hogyan készül a vakaró  http://www.youtube.com/watch?v=ONP98L0GaTg ;  Báránypörkölt http://www.youtube.com/watch?v=dXXEH5O_5r4 ).

Az étkezés a nehéz helyzetben élők számára napi rejtvény. Ahol a „szokásos” szereposztás érvényesül, a férfiak nem tudnak szabadulni a feszültségtől, amiért szűkölködni látják szeretteiket, a nők pedig ugyanezt ennél praktikusabban élik át: azon jár az eszük, hogy a háznál lévő csekélyke alapanyagból mi kerüljön éppen ma az asztalra. Az étkezés azonban kultúra is. A család és a tágabb közösség összehozója, összetartója. A közös asztalnál kialakulnak és megerősödnek a társas kapcsolatok. Addig nincs is végzetes baj, amíg az emberek rendszeresen körülülik az asztalt, legyen azon bármilyen kevés és szegényes az étek. Ez volt a „Közösségi főzés” című csereháti riport fő üzenete (Közösségi főzés http://www.youtube.com/watch?v=8NhuucMWUOg ).

Végül, megnéztük az RTL Klub kiváló Házon kívül magazinjának egy-két témába vágó riportját is. Ezek jellemzően borsodi, nem cigány környezetből vett példákkal támasztották alá, hogy mit jelent 47 ezer forintos havi jövedelemből eltartani a több gyermekes családokat. Hogyan lehet a kifogyó tartalékok ellenére valami ehetőt elővarázsolni. Milyen szegényes a hűtők tartalma. Milyen az, amikor az anyuka már nem ül le az asztalhoz, mert minek, de örül, hogy legalább a gyerekeknek jut még valami kaja. ( Szegénységi teszt http://rtlklub.hu/musorok/hazonkivul/videok/155439 ).

Az AKG-s diákok számára különösen érdekes volt az a riport, amelyben éppen az ő iskolájukba járó végzősök próbálták elmondani, mit jelenthet a szegénység, hogy élhetnek azok, akikről ők – legalábbis legtöbbjük - legfeljebb csak hallanak.

Végül pár szó a találkozás során szerzett benyomásaimról. Erős visszajelzéseket kaptam, mert az AKG-s diákok hajlandók voltak beszélgetni, továbbgondolni a témát. Évtizedeket töltöttem magyar iskolák padjaiban, és van némi oktatási tapasztalatom is, amit egyetemi szeminárium-vezetéssel szereztem. Láttam, hogy a magyar oktatási rendszerhez szokott diákok mennyire nem szeretnek az órákon megszólalni. Ha olyan tanárral találkoznak, aki be akarná őket vonni a munkába, igyekeznek elbújni.

Az AKG-ban ennek a passzivitásnak nyomát sem láttam. Ha egyéb forrásból nem tudnám, hogy milyen kiváló suli, ez a tapasztalat önmagában is meggyőzött.
(A fotókat december 17-én az AKG-ban készítettem.)


Kedves olvasó, nézd meg az említett filmeket!





Hogyan készül a vakaró






HÁZON KÍVÜL –





és végül:
Karácsony: Ahol mindenre jut pénz, és ahol alig valamire
http://www.rtlklub.hu/musorok/hazonkivul/videok/229939










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése