A csendőrlaktanya, ahol Donáth Ferencet vallatták

Megtaláltuk, lefotóztuk azt a helyet, ahol az alagi csendőrlaktanya, majd később évtizedekig Dunakeszi rendőrörse működött. Az utóbbi hetekben nagy változások kezdődtek.

Száz esztendeje, 1913. szeptember 5-én született Donáth Ferenc. A 20. század magyar kiválóságai között is kiemelkedő értelmiségire emlékezve emlékoldalt indítottunk és működtetünk a Facebookon (https://www.facebook.com/donath100).

Donáth Ferenc három rezsim börtöneit járta meg. Az emlékoldal „névjegyében” (https://www.facebook.com/donath100/info ) ezt írtuk:
„Nem lehetne teljes a közösségi oldalon nyitott emlékező lapunk, ha nem hangsúlyoznánk, és nem mutatnánk be Donáth Ferenc pályájának a huszadik századi magyar kiválóságokra oly jellemző vonását: ő megjárta Horthy, Rákosi és Kádár börtöneit is. Az egymást követő rendszerekben más-más ürüggyel csapták rá és társaira a zárkák ajtaját – de mindig ugyanazt a szabadságszerető, a magyar társadalom problémáinak hatékony megoldásáért küzdő embert üldözték személyében.”

A Facebook-oldal szerkesztése során Donáth Ferenc pályájának feltáratlan részleteivel is foglalkozni kezdtünk. Váratlanul nehéz feladatnak bizonyult számunkra a hajdani alagi csendőrlaktanya azonosítása, ahol 1940-ben több társával együtt vallatták heteken át. Ismert tény Donáth Ferenc részletes életrajzából (összeállította ifj Donáth Ferenc és Valuch Tibor) hogy „1940. április 30-án a rendőrség Ujhelyi Szilárddal és Losonczy Gézával együtt letartóztatta. Az alagi csendőrlaktanyában több hétig tartó vallatás és kihallgatás után, a nyomozás befejeztével az ügyészség társaival együtt szabadlábra helyezte, de a rendőri felügyeletet fenntartották.”

Donáth Ferenc tehát három, egymást követő rezsim börtöneivel kénytelen volt alaposan „megismerkedni”. Jól dokumentáltak  az ötvenes évek elején történtek: „1951. február 15-én őrizetbe vették, később erre a sorsra jutott felesége, apósa és anyósa is. Időközben megszületett fiát – nevét megváltoztatva – állami gondozásba vették. December 18-án Kádár Jánossal, Kállai Gyulával, Haraszti Sándorral együtt, zárt tárgyaláson 15 évi börtönre ítélték. Feleségét és felesége szüleit tárgyalás nélkül három évig tartották fogva. Donáth Ferenc három és fél évet töltött magánzárkában a Conti utcai fegyházban.” (A Conti utca a mai Tolnai Lajos utca.)

Az 1956 utáni megtorlás során, a Nagy Imre-per alatt és után három börtönt is megjárt Donáth Ferenc. „1957. április 8-án Rajnai Sándor ezredes Snagovban letartóztatta, majd néhány nap múlva Budapestre szállították, és a Gyorskocsi utcában megkezdődtek a kihallgatások. Édesanyját, feleségét és gyermekeit még másfél évig internáltként Romániában tartották.
1958.: A Nagy Imre-perben június 15-én 12 évi börtönbüntetésre ítélték a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel vádjával. A büntetést a Budapesti Országos Börtönben és a Váci Fegyházban töltötte.
1960. április 4-én szabadult a részleges amnesztia során.”

Arról azonban nem voltak adataink, hogy pontosan hol is működött az a hírhedt alagi csendőrlaktanya, ahol 1940-ben a Horthy-rendszer hatóságai vallatták Donáth Ferencet és társait.

Internetes kereséssel nem sokra mentünk, csak elszórt utalásokat találtunk. Elindultunk tehát Dunakeszire augusztus  közepén. Ifj. Donáth Ferenc erről így számolt be a Facebookon:

"Alagon (Dunakeszin) kerestem az egykori csendőrlaktanya épületét. Barátom: Tamás Tibor kíséretében kérdeztünk, döntően idősebb járókelőket, szólítottunk meg a templom udvarán lelkészt, szóltunk be a kerítés felett az udvarokban tartózkodóknak: hol van, merre lehet az egykori laktanya épülete. Az első ember, akinek valami is eszébe jutott, az egy középkorú hajléktalan volt, aki, ugyan csak pár éve él e tájon, de már látott laktanyára emlékeztető épületet. Volt egy fiatalember, aki, egy helytörténész telefonszámát adta meg. S végül a rendőrségi objektum "kutyakiképző" kapusai sejtették, hogy saját objektumukon belül vannak laktanya épületek, amik korábban határőrségi épületek voltak, a lovardához közel álltak, ragadványnevük " nyerges" is arra utal, hogy lovaskatonák használhatták. Nem nézhettünk körül, még kevésbé fényképezhettünk, de annyit már tudunk, hogy hol kell tovább indulnunk az elfelejtett objektum felfedezésében. A vasútállomás, mely feltehetőleg a leszálló helye volt a 820 letartóztatottnak, akiket e csendőrlaktanyába vittek, ha nyomorúságosan, de ma is áll. A szép augusztusi délutánon egy alig megfogalmazható érzés fogott el, milyen lehetett 1940-ben a minden kontroll felett álló brutalitásnak kiszolgáltatva lenni.”

Augusztus végére ifj. Donáth Ferenc kieszközölte az engedélyt, hogy bemehessünk fotózni az ORFK Kutyakiképző Központjának területére. A Dunakeszi és Alag között, több hektáron működő telepre végül is én mentem el, és a Központnak egy nagyon kedves, készséges munkatársa segítségével körbejártam, lefényképeztem a telep valószínűleg legrégibb épületét, a „Nyergest”. A hosszú, lapos épület helyiségeiben hajdanában lószerszámokat és kiegészítő felszereléseket is tároltak. Megnéztük az intézmény múzeumában elhelyezett fotókat is az évtizedekkel ezelőtti állapotokról. Azt, hogy valóban a Nyerges volt-e a hajdani csendőrlaktanya, nem sikerült dokumentumokkal alátámasztani.

Időközben ugyanakkor a Dunakeszi Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjét is megkerestem. Ő telefonon elmondta: az alagi csendőrlaktanya valójában a Dunakeszi vasútállomástól pár méterre, a Verseny utca 14. szám alatt található kertes házban működött. Egy pillanatig sem habozott, egyértelműen és határozottan közölte az információt. Dokumentumunk továbbra sem volt erről, de a következő napokban kimentem Dunakeszire, megkerestem a saroktelken álló épületet, és a kerítésen kívülről több irányból lefényképeztem. A telek végén egy lebontott épület alapjai látszottak, középen egy szemmel láthatóan a Kádár-időkben épített, jellegtelen emeletes kockaház, a Verseny utca felőli oldalon pedig egy patinás polgári villa, nagy pinceablakokkal, amelyről feltételezhető, hogy már a 20. század negyvenes éveiben is használhatta a csendőrség. Az épületek romosak, az ablakok betörve. Az évtizedek során elvégzett barbár hozzáépítések során nem volt szempont a stílus. A villaépület oldalára is olyan órmótlan lámpákat csavaroztak, amilyeneket a Kádár-kori laktanyákban lehetett látni.

Miközben az épületet fotóztam, kérdezgettem a járókelőket, mit tudnak az épületekről. Az idősebbek egybehangzóan megerősítették, hogy valóban abban a romosodó épületegyüttesben működött a Dunakeszi rendőrörs, és azt is tudják a környékbeliek, hogy korábban ugyanott volt a csendőrörs.

Dokumentumunk továbbra sem volt azonban minderről, márpedig mindenképpen szerettünk volna a szóbeli közléseken túl egyértelmű bizonyítékot is találni.

Próbálkoztam a Mosonyi utcai Rendőrségi Múzeumban, ahol szintén nagyon kedvesen és készségesen fogadtak, a csendőrlaktanyáról azonban nekik sem állt rendelkezésre dokumentum, ezért azt ajánlották, próbálkozzak a könyvtárukban, amely a Király utcában működik.

A könyvtárban valóban szerencsével jártam. Facebook-oldalunkon szeptember 3-án így írtam erről:
„Ma újabb kísérletet tettünk, hogy meghatározzuk Donáth Ferenc 1940-es fogva tartásának helyét, amelyet az "alagi csendőrlaktanyaként" említenek a források. A Rendőrmúzeum Könyvtárának rendkívül segítőkész munkatársa segítségével sok mindent sikerült kideríteni. A legnagyobb előrelépés, hogy sikerült meghatározni, az eddig felkeresett és lefotózott épületek közül hol NEM lehetett a csendőrség épülete. Kitűnő tippeket kaptunk a további kutatáshoz is.Top of Form”

A könyvtáros hölgy órákon keresztül, kitartóan kutatta a rendelkezésükre álló adatokat. Két fontos dokumentumot talált. Az egyik a Dunakeszin működő Kutyakiképző Központ története, amelyből egyértelműen kiderült: a jelenlegi létesítmény területén nem működött csendőrség korábban. A mai kiképző központ hatalmas területét a Magyar Lovaregylet korábbi területéből hasították ki a negyvenes évek végén, amikor a kutyakiképzőt oda költöztették.

A másik dokumentum a csendőrség 1943. évi zsebkönyve volt, amelyben minden akkori csendőrségi intézmény adatai megtalálhatók. A gödöllői szárnyhoz tartozó alagi csendőrörsről a következő adatot közölték: 16 gyalogos csendőr szolgált ott 1943-ban, az örs vasúti, postai, távíró-kapcsolattal rendelkezett, a szolgálati körzetük Dunakeszi volt. Ennek alapján ismét megerősödött bennünk a feltételezés, hogy az alagi csendőrlaktanya, amit keresünk, nem valami hatalmas kaszárnya, hanem a nem sokkal azelőtt lefotózott, Dunakeszin, a  Verseny utca 14. szám alatti saroktelken álló régi villa és a hozzá épített épületek.

Továbbra is kézzel fogható dokumentumot kerestem, és ezek után hetekig jártam a  Pest Megyei Levéltárba.  A levéltári szakemberek javaslatára főispáni és alispáni bizalmas és általános iratok mutatókönyveit néztem át, valamint az adott körzet főszolgabírói iratai között is kerestem valamit, ami nyomra vezethet. Nagyon sok érdekességet találtam a Horthy-rendszer hatalmi logikájáról, a rezsim működéséről, de a csendőrséggel – legalábbis az Alagon folytatott 1940-es nyomozásokkal - kapcsolatban nem sokra jutottam.

Ezek után, október 24-én egy csapásra megoldódott a rejtély. Felkerestem Dunakeszin a Kölcsey Frenc Városi Könyvtárban Lőrincz Róbert urat, aki Újpest és Dunakeszi, Alag helytörténetével is szakszerűen foglalkozik, és ő rendkívül gazdag dokumentációt tárt elém. Óriási szerencsém van, mert éppen most jutott a könyvtár egy szerencsésen megmenekült iratanyag másolataihoz, melyek a Magyar Lovaregylet két világháború közötti alagi dokumentációit tartalmazzák. A dossziék - közöttük a „15-ös, Csendőrlaktanya” című - évtizedek óta a Kincsem Park egyik raktárában porosodtak, amikor nemrég a híres magyar-angol lovas-dinasztia, a Hesp család sarja felfedezte és megmentette az iratokat.  

Lőrincz Róbert úr a témában szakszerű helytörténeti publikációt tervez, amelyből minden részlet kiderül majd. Itt tehát csak annyit előlegezek meg: teljesen egyértelművé vált az iratok alapján, hogy az alagi csendőrlaktanya az 1910 és 1950 között Alaghoz, majd ismét Dunakeszihez tartozó Lóverseny utcában (ma ez a Verseny utca) található ingatlan, amelyet a Magyar Királyi Kincstár a csendőrség részére bérelt 1929-től – a bérleti viszonyt 1933-ban és 1943-ban folyamatosan megújítva - a Magyar Lovaregylettől. A dokumentumok között ott vannak a bérleti szerződések, amelyekből kiderül, 1934-ben majd 1943-ban milyen helyiségekből állt, vagyis időközben hogyan bővült a csendőrlaktanya.

Az alagi csendőrörsöt eleinte 10 gyalogos csendőr elhelyezésére tervezték, majd 12 főre bővítették, és mint láttuk, 1943-ban 16-an szolgáltak ott.

A dokumentumokból kiderül, hogy kezdetben nem volt ott pince – ami a vallatások, kihallgatások során 1940-ben hírhedtté vált csendőrörsön már létezett. Az 1943-as iratban már feltüntették a pincét.

Azt, hogy az 1940-es csendőrségi nyomozás idején pontosan hogyan nézett ki az alagi csendőrlaktanya, nem tudjuk. A jelenlegi állapot egészen biztosan nem azonos az 1940-essel – a lebontott hátsó épület nyoma, és a jóval később odaépített stílustalan kockaépület ezt egyértelművé teszi.

Lőrincz Róbert úr segítségével az is kiderült, hogy a véletlenek egybeesése miatt éppen nagyon érdekes időszakban kezdtük keresni az alagi csendőrlaktanyát. Nyáron még elhagyott, romos épületegyüttes volt a saroktelken, de október 24-én már frissen befalazott ajtókat és pinceablakokat fotóztam le. Látványos munkálatok kezdődtek. Mint kiderült, a dunakeszi.hu honlapon közzétett információk szerint a város egy ingatlancsere keretében a rendőrségtől átveszi a hajdani csendőr- majd rendőrörs épületét.

http://www.dunakeszi.hu/hirek/kozelet/0_2085_Elonyos-ingatlancsererol-is-dontott-a-testulet.html   „Előnyös ingatlancseréről is döntött a testület” - „A szeptemberi testületi ülésen többek között arról döntöttek a képviselők, hogy szorgalmazzák a volt rendőrségi épület -mely évek óta egyre romló állapotban, gazdátlanul áll – birtokba vevését, ezzel együtt az önkormányzati tulajdonú bírósági épületet átadják. Ezzel a cserével egyrészt a város egy használható ingatlanhoz jut, másrészt a városi bíróság és ügyészség is meg tudja kezdeni a már évek óta halogatott felújításokat”- közölték Dióssi Csaba polgármesterre hivatkozva.

A cikkben videó-interjút is találunk, amelyben arról, hogy az ingatlancsere után mi a szándéka a városnak a saroktelken álló épületekkel, csak kevés konkrétum hangzik el. A Verseny utcai villa bejáratának és pinceablakainak friss befalazása és a földmunkáknak a telken látható nyomai viszont azt jelzik, hogy valamilyen döntés már erről is született, és bizonyos munkák meg is kezdődtek.

A város polgármestere egyébként az interjúban maga is utal rá – egy fanyar mosollyal – hogy a rendőrségi ingatlant korábban a csendőrség használta.

Itt tartunk jelenleg.