„Nemcsak halott ember voltál, hanem lány is – mesélj a lányságodról!”

Egy nagyszerű irodalmi est töredékei, amely estét Petőcz Andrással és barátaival tölthettem.

Facebookon meghirdetett esemény, 2013. október 10.
„Petőcz András Az idegen arca. X beszélget Y-nal. Kálmán C. György beszélget Petőcz András íróval. Sorozatszerkesztő: Havas Judit.”.

Petőcz András bejegyzése a Facebookon, október 11-én:
„Köszönöm, hogy valóban telt ház előtt, állóhelyek igénybevételével tartottuk a tegnapi "X beszélget Y-nal"-estet a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Örültem, hogy olyan sokan voltunk. És külön köszönet Juditnak ( Judit Havas), mert elképesztően jól adta elő Mecseki Rita verseit, és Gitti nénit is nagyon jól interpretálta... . És - természetesen - nagyon sok köszönet Gyurinak ( C. Kalman), akivel beszélgetni nagyon jó... Mert sok mindenről hasonlóan gondolkodunk. Jó este volt. Peace and love, mindenkinek.”

Mindenekelőtt, megerősítem mindazt, amit András kiemelt. Kálmán C. György nagyszerű bneszélgetőtárs. Segítségével röpke két óra alatt áttekintettük Petőcz András életművét, a nyolcvanas évek elejének avantgard korszakától napjainkig, amikor megjelent esszékötete „Idegennek lenni” címmel  (  http://www.litera.hu/hirek/petocz-andras-idegennek-lenni  ).

Havas Judit pedig engem is lenyűgözött, ahogyan a nem kicsit erotikus verseket előadta Tatjána leveleiből, az amerikás verseket „A napsütötte sávban” kötetből, és a Gitti néni és az angyalok találkozásáról szóló novellát. Érzékeny, játékos előadó – tökéletesen illett a kiválasztott Petőcz András- művekhez.

András felolvasásai is emlékezetesek számomra, az 1984-es repetitív versek – mint András megjegyezte, ezek „ma is nagyon bosszantóak” - (és amelyekről Kálmán C. György megjegyezte: felolvasva hatnak igazán, Petőcz András pedig erre úgy válaszolt, hogy reméli, ezek a versek olvasás közben is megszólalnak a befogadó számára) – és az „Idegenek” című kötetből választott részlet, ahogy az idegen államban az idegen katonák között az állomás felé hurcolkodik anya és lánya – nagyon jó volt.

Szokásom szerint végig jegyzeteltem – művek címeit, erős mondatokat, érdekes részleteket. Alább nem a teljes jegyzetem található, de egy válogatás talán felkelti azok érdeklődését is, akik nem voltak ott csütörtökön.

Anekdota Maurer Dóráról

A nyolcvanas években egy Magyar Műhely találkozón az avantgard nagy öregjei, válogatott társaság, nyitott, folyton kereső művészek a bécsi Collegium Hungaricumban külön vetítésen nézték meg Maurer Dóra kísérleti filmjét, egy indiai kockjajátékról. A film a színes kockákkal játszott, nehezen befogadható alkotás volt Petőcz András emlékei szerint. A válogatott közönség sem bizonyult elég nyitottnak – szétviccelték. An drás emlékei szerint az alkotó kirohant a vetítésről.
 

András felidézi, hogy emlékezetes párbeszédet folytatott azon a vetítésen mesterével, Papp Tiborral. – Mi ez? Művészet? – kérdezte, mire Papp Tibor úgy felelt: - Nem tudom. De keressük meg, mi az, ami ebben a filmben megragad, gondolkozzunk el rajta. Ezt a nyitottságot, ezt a gondolkodásmódot, ezt a művészet lehetőségei felé forduló szabad szellemet tartja az avantgard lényegének Petőcz András – és úgy reméli, ebből a hozzáállásból minél többet meg tud őrizni nem annyira fiatal művészként is. (A filmmel kapcssolatban egyébként megjegyezte: van abban az alkotásban „valami”, hiszen ahogy most felidézi, 30 év távolából is erősen jelen vannak a képei.)

Mesélj valamit a lányságodról

1984-es kötete, asz „Önéletrajzi kísérletek” azzal az alcímmel jelent meg, hogy „Válogatás a költő hagyatékából”. Ezt András az akkor húszas éveiben járó költő posztmodern gesztusának nevezi – és váratlan hatása lett. Egy Magyar Nemzetben (akkor még létezett ilyen napilap, nem is akármilyen – T.T.) megjelent recenzióban az alcím alapján a hagyatékról írtak. Később Petőcz András találkozott olyan ismerőssel, aki már el is gyászolta...

Kálmán C. György ezután úgy folytatta: „Nemcsak halott ember voltál, hanem lány is – mesélj a lányságodról!”

Petőcz András három alteregóval játszott eddigi pályája során, mindhárom költőnő. Itt most Mecseki Rita Eszterről írom le, amit jegyzeteim alapján fel tudok idézni. Ezt a fiatal – az akkori Petőcz Andrásnál kb húsz évvel fiatalabb - költőnőt, egy Nőtincsről származó tehetséget a szerkesztőségek kipróbálására alkotta meg. És váratlan sikert aratott. Mecseki Rita szárnypróbálgatásai simán átmentek a szerkesztőségek szűrőin. „Kicsit dühítette is” ez Petőcz Andrást. Aztán elmondta, végül is azért ált le, mert egyes szerkesztők „elkezdtek nyomulni, furcsa felhanggal”. Egy szerkesztő hosszú levelet írt Mecseki Rita Eszternek, amelyben Petőcz Andrást különösen kiakasztotta az a félre nem érthető célzás, hogy az erotikus téma „kézre áll” a művésznőnek...

Az alteregonak megjelent egy kötete, sőt, a Szép Versekbe is beválogatták – így fordult elő, hogy Petőcz András Mecseki Ritaként is szerepelt abban az évben a kötetben : - )

Havas Judit öt verset adott elő Tatjána leveleiből: Édes néném; Én írok le; Most mit űz; Ha játék le;és Nem akartam, hogy. Havas Judit játékosan, incselkedve mondta el Mecseki Rita verseit – közben láttam Petőcz András mosolyán is, hogy nagyon jól jelenítette meg a hajdani szerkesztőt is felajzó világot...

Én meg a jegyzeteimben megörökítettem az „Édes néném”ben többször megismétlődő kifejezést, amelyen akkor is jót nevettem és most is telitalálatnak érzem: „vidéki ország”...

Amerikás versek, idengenarcúság

Petőcz András művészetének játékos oldalához tartozik „A napsütötte sávban” kötetben megjelent „amerikás versek” sora. Egy 1998-as, három hónapos ameerikai irodalmi ösztöndíj segítségével összeverődött színes nemzetközi társaságról megmaradt emlékek narratív sóversekben előadva, ezzel András a sajátos lüktetésű szabadvers felé lépett tovább. (Az esten a következő versek hangzottak el: „New York, Madison Avenue”; „Először csak ketten jöttek”; „A napsütötte sávban”; „Olga arról nevezetes”; és a Gárdonyi-évre tekintettel, ahogy Havas Judit hangsúlyozta, „A török nő”.)

A játékos oldalhoz tartozik még Petőcz András „bácsius történeteinek regénnyé fejlődött sorozata, amely először az ÉS-ben jelent meg, aztán  a novellafüzér „Egykorvolt házi barátaink” címmel, és később, regénnyéá összefűzve „Születésnap” címmel. Ezzel a két, alig különböző és mégis egészen más minőségű kötettel történt meg az a ritka eset, hogy – nemcsak hogy mindkettőt kiadták, de – az ÉS-ben mindkettőt méltatta Kálmán C. György.

Petőcz András megemlítette a kötetekkel kapcsolatban Dérczi Péter szerkesztő érdemeit – és azokat a felejthetetlen előadásokat, ahogyan a Születésnap történeteit az azóta fiatalon elhunyt Vallai Péter felolvasókörutakon megjelenítette. Hangoskönyv is lett ebből.

Mindezek után pedig az Idegenek – a Másnap – és az Idegennek lenni súlyos prózái következtek. Kálmán C. György megjegyezte: bár „hivatalosan” az Idegenek háborús történet, valójában alig esik szó háborúról, pláne nem háborús akciókról. Amit az Idegenek-ben a legnagyobb súllyal megjelenít Petőcz András, az az idegenné válás drámája, ahogyan egy csoportot idegen státuszban megbélyegeznek, kitaszítanak.  (Az „Idegenek”-ből elhangzott részletben nagyon megcsípett, le is jegyeztem, ahogy  a kislány és anyukája a „hivatalos állami nyelvről”, a főszereplők által beszélt „helyi nyelvről”, és az „állam nyelvéről” beszélnek. Nemrég voltam Kassán, ahol jó, ha tudsz valamit szlovákul, hiába tudod, hogy nagyon régen itt magyar nyelvvel lehetett boldogulni. 

Eszembe jutott ez a friss idegenség-élményem.) Petőcz András megjegyezte: a mű élményforrásai  a 90-es években itt a szomszédban dúló balkáni háborúk, a megírás idején lejátszódott beszláni terrortámadás és túszdráma,és ott vannak benne András óbudai peremvidéken töltött gyermekkorából a szomszédban lévő szovjet laktanya zárt, de a gyerekfantáziát izgató világáról megmaradt emlékei is.

Petőcz András a 68-as jelszavakat is felidézte „idegenség”-regényei és „Idegennek lenni” esszékötetete kapcsán: Peace & Love – és Make Love Not War. Nem lehet mindehhez semmit hozzátenni évtizedekkel később sem – mondta.

Az esten elhangzott még Havas Judit előadásában a Gitti néni című novella is – egy 95 éves néni keresi az angyalokat egy vadidegen város automata metróján utazgatva – és végül, legvégül meg is találja őket.

A játékosság az est végén András legújabban sorjázó „istenes verseivel” tért vissza. A profán cklusról az elhangzott versek címei is mondanak valamit: Tévét néz az isten; Ott a szomszédban; Nézem, ahogy az isten.