Roma March 2013 – legyen örömünnep

Ott voltam szombaton a Roma Büszkeség menetén, sok más nem-cigánnyal együtt. Én most így látom: ennek a menetelésnek, ahogy évről-évre egyre nagyobb eseménnyé válik,  az öröm lesz a lényege. Azt mutatja meg a külvilágnak, hogy mennyi szerethető érték van a magyarországi cigányságban.

Miért Roma March?

Daróczi Ágnes „A ROMA BÜSZKESÉG ÜNNEPÉRE” című kiáltványát ia Facebookon láttam. Ebből egy rövid részlet:
„Büszke vagyok népemre, mert a történelem során mindig hasznossá tudta tenni magát a környezete számára tudásával: a fémek, a fák, a növények, az állatok, az ipari mesterségek és az emberi természet ismeretével. Mert sok nyelvet tudtak és mindenkivel szót értettek.
Mindig fel tudták ismerni a környezet szükségleteit és meg tudták találni kielégítési módját kereskedéssel, szolgáltatásokkal - akár más által eldobott anyagokból is, új értékek létrehozásával.
Büszke vagyok népemre, mert tudtunk varázsolni. Hogy mit varázsoltunk?
- Mosolyt a gyermekek és felnőttek arcára: állatidomítással, bábozással, bűvészkedéssel, mutatványokkal, akrobatikával, tréfás történetekkel,.
- Melegséget az emberek szívébe: zenével, tánccal, dallal, mesemondással.
- És Reményt adtunk a világ elviseléséhez: lélekgyógyítással, jövendőmondással. Békességet hoztunk, menekülést a támadó indulatoktól.”

Setét Jenő a Blahán elhangzott felszólalásában elmondta, hogy a Roma Büszkeség Napja a civil társadalom által a jobbikos és magyargárdás gyűlöletmasírozásokra adott határozott válasz emlékét idézi fel: „A Roma Büszkeség Napja – mondta – arra az egy évvel ezelőtti demonstrációra is emlékeztetni kíván, amikor romák százai megelégelték a szélsőjobb masírozását, és a miskolci Avas lakótelepen erőszakmentesen tiltakoztak a rasszizmus ellen.” (http://nol.hu/belfold/buszke_romak_vonultak_a_blahara )

Miért Roma March? Horváth Aladár így indokolta a Facebookon:

„...láthatóbbá teszik magukat. A March, a felvonulás az amerikai, dél-afrikai polgárjogi mozgalomban lett ismert fogalom: a rasszizmusellenesség ügyében elkötelezett, bátor, öntudatos, színesbőrű, és a velük szolidáris "fehér" emberek figyelemfelkeltő utcai demonstrációi fölkeltették a világ figyelmét a faji elnyomás tarthatatlanságára.”

Néhány személyes benyomás a szombati menetelésről

Amikor a Mátyás térre érkeztem, még csak néhány tucatnyian voltunk. Azt hittem, igazolódik előzetes félelmem, hogy ez még csak gyenge kezdet lehet, nem leszünk sokan, és 2013-ban még nem lehet erőteljes demonstrációra számítani.

 Aztán ahogy telt az idő, a szemem láttára duzzadt imponálóan nagyra a tömeg. Több szervezett csoport is együtt érkezett a térre, zászlókkal, transzparensekkel. Egymás után fedeztem fel számomra hiteles, rokonszenves roma vezetők, értelmiségiek arcát a tömegben (Káló Norbertet, a kiváló és eredményes szendrőládi vezetőt például, vagy az újságírók közül Joka Daróczi Jánost, Ignácz Józsefet.)

A gyülekezőnél kitűnő volt a hangulat. Mosolygós arcok, egymást lelkesen üdvözlő ismerősök. Egy roma pártnak a térre érkező csoportjához így kiabált egy jókedvű férfi: „Isten hozott, tesók!” „Isten áldjon!” – jött a válasz. Talán csak a biztosítást felügyelő rendőröket figyelve véltem  némi merevséget felfedezni. Ahogy olykor kisebb-nagyobb csoportokban átvonultak a téren, a tömeg szélén, mintha némi zavart észleltem volna: „Ennyi cigány együtt, és mi nem igazoltatunk....” Persze, könnyen lehet, hogy csak az előítéleteim működtek...
 

A lényeg: azt éreztem meg a Mátyás téren, hogy szemem láttára mutatja meg magát a roma civil társadalom mára már kiépült, létező, erős hálózata. Magamban megállapítottam: 2013. október 19-én valami új született itt, Budapesten. Öntudatos cigány mozgalom lép most a porondra.

(Az MTI felvétele)

Ezen a kezdeti élményen az sem változtat, hogy később a menetben, majd a Blahán rendezett gyűlésen – legalábbis én – már nem éreztem ugyanezt az indulásnál áradó örömöt és lelkesedést. Már nem volt akkora erő az együttlétben.

Mindenesetre, biztos vagyok abban, hogy az irány nagyon jó. Folytatni kell, új ötletekkel, kezdeményezésekkel pezsdíteni. Számomra nem újdonság, ha cigány barátok között vagyok, és nagyon jól érzem magam körükben – de sok előítéletekkel fertőzött, pletykák által kergített embernek ez az élmény újdonság lehet. A Roma Marchon menetelőket ma, ezen a cigánygyűlölő Magyarországon keserű gondolatok nyomasztják – de ennek a menetelésnek, ahogy évről-évre egyre nagyobb eseménnyé válik,  az öröm lesz a lényege. Azt mutatja meg, hogy mennyi szerethető érték van a magyarországi cigányságban.