Ott voltam szombaton a Roma Büszkeség menetén, sok más
nem-cigánnyal együtt. Én most így látom: ennek a menetelésnek, ahogy évről-évre
egyre nagyobb eseménnyé válik, az öröm
lesz a lényege. Azt mutatja meg a külvilágnak, hogy mennyi szerethető érték van
a magyarországi cigányságban.
Miért Roma March?
Daróczi Ágnes „A ROMA BÜSZKESÉG ÜNNEPÉRE” című
kiáltványát ia Facebookon láttam. Ebből egy rövid részlet:
„Büszke vagyok népemre, mert a történelem során mindig hasznossá tudta tenni magát a környezete számára tudásával: a fémek, a fák, a növények, az állatok, az ipari mesterségek és az emberi természet ismeretével. Mert sok nyelvet tudtak és mindenkivel szót értettek.
Mindig fel tudták ismerni a környezet szükségleteit és meg tudták találni kielégítési módját kereskedéssel, szolgáltatásokkal - akár más által eldobott anyagokból is, új értékek létrehozásával.
Büszke vagyok népemre, mert tudtunk varázsolni. Hogy mit varázsoltunk?
- Mosolyt a gyermekek és felnőttek arcára: állatidomítással, bábozással, bűvészkedéssel, mutatványokkal, akrobatikával, tréfás történetekkel,.
- Melegséget az emberek szívébe: zenével, tánccal, dallal, mesemondással.
- És Reményt adtunk a világ elviseléséhez: lélekgyógyítással, jövendőmondással. Békességet hoztunk, menekülést a támadó indulatoktól.”
„Büszke vagyok népemre, mert a történelem során mindig hasznossá tudta tenni magát a környezete számára tudásával: a fémek, a fák, a növények, az állatok, az ipari mesterségek és az emberi természet ismeretével. Mert sok nyelvet tudtak és mindenkivel szót értettek.
Mindig fel tudták ismerni a környezet szükségleteit és meg tudták találni kielégítési módját kereskedéssel, szolgáltatásokkal - akár más által eldobott anyagokból is, új értékek létrehozásával.
Büszke vagyok népemre, mert tudtunk varázsolni. Hogy mit varázsoltunk?
- Mosolyt a gyermekek és felnőttek arcára: állatidomítással, bábozással, bűvészkedéssel, mutatványokkal, akrobatikával, tréfás történetekkel,.
- Melegséget az emberek szívébe: zenével, tánccal, dallal, mesemondással.
- És Reményt adtunk a világ elviseléséhez: lélekgyógyítással, jövendőmondással. Békességet hoztunk, menekülést a támadó indulatoktól.”
Setét Jenő a Blahán elhangzott felszólalásában elmondta,
hogy a Roma Büszkeség Napja a civil társadalom által a jobbikos és magyargárdás
gyűlöletmasírozásokra adott határozott válasz emlékét idézi fel: „A Roma
Büszkeség Napja – mondta – arra az egy évvel ezelőtti demonstrációra is
emlékeztetni kíván, amikor romák százai megelégelték a szélsőjobb masírozását,
és a miskolci Avas lakótelepen erőszakmentesen tiltakoztak a rasszizmus ellen.”
(http://nol.hu/belfold/buszke_romak_vonultak_a_blahara )
Miért Roma March? Horváth Aladár így indokolta a
Facebookon:
„...láthatóbbá teszik magukat. A March, a felvonulás az
amerikai, dél-afrikai polgárjogi mozgalomban lett ismert fogalom: a
rasszizmusellenesség ügyében elkötelezett, bátor, öntudatos, színesbőrű, és a
velük szolidáris "fehér" emberek figyelemfelkeltő utcai demonstrációi
fölkeltették a világ figyelmét a faji elnyomás tarthatatlanságára.”
Néhány
személyes benyomás a szombati menetelésről
Amikor a Mátyás térre érkeztem, még csak néhány
tucatnyian voltunk. Azt hittem, igazolódik előzetes félelmem, hogy ez még csak
gyenge kezdet lehet, nem leszünk sokan, és 2013-ban még nem lehet erőteljes
demonstrációra számítani.
Aztán ahogy telt az idő, a szemem láttára duzzadt imponálóan
nagyra a tömeg. Több szervezett csoport is együtt érkezett a térre, zászlókkal,
transzparensekkel. Egymás után fedeztem fel számomra hiteles, rokonszenves roma
vezetők, értelmiségiek arcát a tömegben (Káló Norbertet, a kiváló és eredményes
szendrőládi vezetőt például, vagy az újságírók közül Joka Daróczi Jánost,
Ignácz Józsefet.)
A gyülekezőnél kitűnő volt a hangulat. Mosolygós arcok,
egymást lelkesen üdvözlő ismerősök. Egy roma pártnak a térre érkező
csoportjához így kiabált egy jókedvű férfi: „Isten hozott, tesók!” „Isten
áldjon!” – jött a válasz. Talán csak a biztosítást felügyelő rendőröket
figyelve véltem némi merevséget
felfedezni. Ahogy olykor kisebb-nagyobb csoportokban átvonultak a téren, a
tömeg szélén, mintha némi zavart észleltem volna: „Ennyi cigány együtt, és mi
nem igazoltatunk....” Persze, könnyen lehet, hogy csak az előítéleteim működtek...
A lényeg: azt éreztem meg a Mátyás téren, hogy szemem láttára mutatja meg magát
a roma civil társadalom mára már kiépült, létező, erős hálózata. Magamban
megállapítottam: 2013. október 19-én valami új született itt, Budapesten.
Öntudatos cigány mozgalom lép most a porondra.
(Az MTI felvétele)
Ezen a kezdeti élményen az sem változtat, hogy később a
menetben, majd a Blahán rendezett gyűlésen – legalábbis én – már nem éreztem
ugyanezt az indulásnál áradó örömöt és lelkesedést. Már nem volt akkora erő az
együttlétben.
Mindenesetre, biztos vagyok abban, hogy az irány nagyon
jó. Folytatni kell, új ötletekkel, kezdeményezésekkel pezsdíteni. Számomra nem
újdonság, ha cigány barátok között vagyok, és nagyon jól érzem magam körükben –
de sok előítéletekkel fertőzött, pletykák által kergített embernek ez az élmény
újdonság lehet. A Roma Marchon menetelőket ma, ezen a cigánygyűlölő
Magyarországon keserű gondolatok nyomasztják – de ennek a menetelésnek, ahogy
évről-évre egyre nagyobb eseménnyé válik, az öröm lesz a lényege. Azt mutatja meg, hogy
mennyi szerethető érték van a magyarországi cigányságban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése