A fővárosi nép hálásan fogadja a közlekedési rend
változásait – legalábbis illetékesék ezt állítják. A buszok „fedélzetén” és a
megállókban azonban másféle tapasztalatokat gyűjthetünk.
A Budapesti
Közlekedési Központ (BKK) honlapján közzétett, „Tovább bővül az elsőajtós
felszállási rendben közlekedő járatok köre és a fedélzeti jegyváltás
lehetősége” című cikkben ( http://www.bkk.hu/2013/09/elsoajtos-augusztus-szeptember/ ) jó
hírekről értesülünk: Csak úgy áradnak a pozitÍv visszajelzések – hirdetik: „A
jeggyel, bérlettel, utazási jogosultsággal rendelkező utasoktól számos pozitív
visszajelzés érkezett a BKK-hoz a felszállási rend bevezetésével kapcsolatban,
hiszen az új rendszerben az utazási feltételeket és az általában a közösségi
közlekedés használata során elvárható rendszabályokat be nem tartók száma is
csökkent a járműveken.”
Néhány napja egy buszmegállóban álldogáltam. Az egyik oda érkező járaton nemrég
szintén bevezették az elsőajtós felszállást. A járaton azóta biztonsági őrök is
utaznak, bizonyára „konfliktust kezelni”, amíg az utasok megszokják a rezsimet.
A csuklós busz begördült a megállóba, és az első ajtón megkezdődhetett volna a
felszállás, a többin meg a leszállás – de ekkor homokszem került a gépezetbe.
Az élet váratlan próbatétel elé állította a BKK racionális rendszerét, amelybe
azonmód bele is bukott. A buszon ugyanis középtájon utazott egy hölgy, két
kisgyerekkel, a gyerekek dögnehéz iskolatáskáival és csomagokkal. A megállóban
várta a férje, hogy segítsen neki lecihelődni. A sofőr azonban csak az első
ajtót nyitotta ki. (Úgy hallom egyébként ismerősöktől, ez nem véletlen, a
sofőröket is szankciókkal fenyegetik feletteseik, ha az elsőajtós felszállás
ellenére bliccelőt találnának az ellenőrök a buszon.) A férj ahhoz az ajtóhoz
állt, ahol feleségét és a gyerekeket látta, de hiába álldogált odalent. Az
egyik biztonsági őr kidugta a fejét az ablakon és elkezdte magyarázni, hogy a
mi nagy jó Vitézy és Tarlós urunk milyen felszállási rendet írt elő – mire a
férfi mondta neki, ne fárassza magát, mert ő nem akar felszállni, de a
feleségének segítene, ha ilyesmi ebben a városban lehetséges. A társalgásnak
azonban nem volt értelme, mert a sofőr több ajtót nem nyitott ki. Így aztán az
emberség és „az utazási jogosultsággal rendelkező utasok pozitív
visszajelzései” jegyében a hölgy a két kisgyerekkel és a számos csomaggal előre
hurcolkodhatott, és a vezetőfülke melletti szűk helyen mászott le a buszról. A
nagyszerű jelenetet a rendet őrző sofőr és a biztonsági őrök mellett számos
hálás utas is párás szemmel figyelte. A megálló felett pedig ott lebegett
Vitézy Dávid, Tarlós István és a Rend szelleme.
Úgy hallottam egyébként, a nagy nehezen lekászálódó feleségétől a csomagokat
lent átvevő férj is hosszú körmondatban emlékezett meg Tarlósról, Vitézyről és
a BKK-ról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése